Szálkamentes, értékes ragadozónk állománya az elmúlt tíz évben jelentősen csökkent a Dunában. Horogra csábítása ezért nagy türelmet és szakértelmet igényel. Horgászatára igen sok módszer ismeretes. Legsportszerűbben műcsalival ejthetjük zsákmányul. Talán a vobler az első számú csali, bár használata nagy gyakorlatot igényel. Virradatkor és alkonyatkor vízközt a fenékhez közel járó fahalacskát alkalmazzuk, a sötétség beálltával pedig mindig feljebb próbálkozzunk! Éjszaka a vízmélység felső harmadában, gyakran a víz felszínén számíthatunk kapásra. Én a Rappala termékeit használom, de vannak akik más márkákra esküsznek. Az a jó vobler, amelyikkel süllőt fogunk. A hely megválasztása döntő szempont. Csak ott számíthatunk kapásra, ahol tüskés barátunk tartózkodik. Kőhányások spicce, köves vagy szakadt partok kiszögelései, vízbe dőlt fák, tuskók végei. Ezeken a helyeken érdemes próbálkozni. Rendkívüli fogást kínálnak a holtágak kifolyása a nyári apadásos időszakban, amikor az ivadék tömegesen vonul ki a folyóra. Ha ismeretlen terepen horgászunk, vizsgáljuk meg napközben a jónak vélt helyet, a leakadások elkerülése érdekében. Ha mégis leakadtunk, vágjuk el a zsinórt, kössük ki és világosban próbálkozzunk újra. Lámpát és merítő szákot mindig vigyünk magunkkal, de csak akkor használjuk, ha nagyon muszáj. A merítőbe gubancolódott voblert nappal sem egyszerű kiszabadítani. A vízparton különösen a köveken nem egyszerű csendben mozogni, de a legkisebb zaj is elriasztja halainkat. A felszerelés 3-4 m hosszú, könnyű, pergető bot, jó minőségű 30-as orsó, 25-ös zsinór. Manapság igen jó minőségű, apró karabinereket vásárolhatunk, ez megkönnyíti a műcsalik cseréjét. Pergetés közben a csali bevontatását apró rántásokkal, pöccintésekkel tehetjük a süllők számára vonzóvá. Éjszaka a rablások helyére úsztatott vobler gyakran eredményes, különösen a két részes változat. A szilikonból készült gumihalak, tviszterek és tengeri herkentyűk szín- és formaválasztéka óriási. Ezek a műcsalik elsősorban nappal használhatók, éjszaka én még sohasem fogtam süllőt velük. Mivel fenéken, illetve a vízmélység alsó harmadában horgászunk vele, ezért használat komoly helyismeretet igényel. Bárhol használhatjuk, ahol süllőt sejtünk. Nekem a kőhányások oldalán, a „kólában” és a zátonyok mélyülő esésében vált be igazán. A felszerelés megegyezik a voblerezésnél használatossal kőhányáson jobb a hosszabb bot. Mivel a folyás sebessége minden helyen más és más, ezért nagyon fontos a megfelelő súlyú ólomfej használata. A nehéz ólom lustává, érzéketlenné, a könnyű lebegővé teszi csalinkat, de némi gyakorlattal könnyen megtaláljuk az ideális súlyt. A műcsali bevontatása szakaszosan emelgetve, a menekülő kishal mozgását imitálva történjen! A kapást gyakran nem ismerjük fel könnyen, mert elakadáshoz hasonlít. Vágjunk be és ha nem akad, akkor kezdődhet a fárasztás. Peregető horgásztársainknak a tavalyinál eredményesebb horgászatot kívánok!